Olaszországban minden apró részlet azt bizonyítja, hogy a világ egy nagy színpad. Az építészek és szobrászok a parkok és kertek ezreit természetes díszítésnek tekintették. A hatalmas piazzák, az őket keretező csodálatos épületek, kitűnő színpadai e mediterrán nép főként szabadban zajló életének. Rómát leginkább egy hatalmas szabadtéri múzeumhoz hasonlíthanánk, mely az emberi kultúra magasrendű alkotásainak kincstára. Ma is Itália közigazgatási és kulturális fővárosa, valamint a római katolikus egyház központja. A várost alapjaiban fenyegető háborúk, a környezet szennyezés és az autók ellenére építészeti emlékei kiállták az idők próbáját, és évszaktól, időjárástól függetlenül, a világ minden tájáról milliószámra vonzzák a turistákat. Nemcsak a csodálatos boltíveket és művészeti alkotásokat csodálják meg, de a la dolce vitába is belekóstolnak abban a városban, mely a nyelvét, a törvényeit és a naptárát adta nekünk. Az élet persze itt sem mindig olyan édes; elég, ha csak a táskatolvajokra, a szédült római sofőrökre vagy a bürokrácia buktatóira gondolunk, de ne is foglalkozzunk vele, élvezzük ki inkább Róma csodálatos oldalát, vegyük szemügyre a felfoghatatlan mennyiségű műkincset és kóstoljuk meg a soha nem látott ételkülönlegességeket.
A turisták a helybéliekkel együtt azért viselik el a zűr és hangzavart, mert ismerik a mondást: ha farkassal laksz, vele együtt ordíts. Aki beteszi a lábát ebbe a városba, az rögtön rájön, hogy igaz a mondás, mely szerint "Rómát nem lehet egy nap alatt megnézni". Annak is fel kell állítania egy fontossági sorrendet, aki egy meghatározott témakör, például a képzőművészet vagy az építészet iránt érdeklődik, és a szálláshelyét is célszerű a legfontosabb látnivalók közelében kiválasztania. Persze a történelem emlékeibe az is lépten-nyomon belebotlik, aki nem keresi azokat, szinte minden sarokra jut egy nevezetes szobor vagy szökőkút. A sokat emlegetett dombokból viszont vajmi keveset fogunk látni, kivéve az Aventinus-dombot, mivel ma már alig emelkednek a környező táj fölé. Egyes külvárosok, például a Parioli, mára olyan felkapottak lettek, hogy több luxusszálló és éjszakai mulató található bennük, mint a Via Vittorio Venetón.